A portréfotózás szépsége és nehézségei
-
Amikor portréfotózásról beszélünk, akkor kivétel nélkül egy, vagy több ember ábrázolásáról van szó valamilyen tevékenység közben, vagy csak úgy, a kamerának pózolva. Vagyis minden esetben a kép főtárgya az ember és ez a tény teszi nehézzé, de egyben széppé a portréfotózást.
-
Nehézzé, mert a kép tárgya élőlény, az ember aki pillanatról pillanatra változik. És ez a változás többrétű, mert az ember változik külsőleg, térben, mimikában, de változik belsőleg lélekben is, ami kiül az arcára.
E változások teszik nehézzé a valósághű ábrázolást.
-
A portréfotózás során tehát a folyton tartó változások közül kell kiválasztani a lehető legjobbat, a legtermészetesebbet, a legjellemzőbbet ahhoz, hogy élethű kép készüljön arról a személyről, aki a kameránk elé áll.
-
A portréfotózás szépségét pedig ez a képesség adja. Hogy ezt meg tudjuk valósítani, nagyon jó megfigyelőnek, határozottnak kell lenni, és nagy tapasztalattal kell rendelkezni. Továbbá szükséges a jó emberismeret, a jó modor és nem utolsó sorban a jó ízlés is.
-
Amikor készülünk valakit fényképezni, észrevétlenül elemezni kell az arcát, arcjátékát, mozgását, testtartását és ennek függvényében alakítjuk ki a felvételhez szükséges beállítást, megvilágítást lehetőleg úgy, hogy ne érjünk a modellünkhöz. Lehetőleg szavakban irányítsuk testtartását, mosolyát, tekintetét.
-
A portréfotózásnak több fajtája létezik, amelyek többnyire csak a képkivágásban térnek el egymástól.
Ha lefényképezünk egy embert teljes nagyságban és a teljes képről készítünk egy kópiát, akkor az egy egész alakos kép. Ha ennek a képnek csak a fejrészét nagyítjuk ki ugyanarra a papírméretre, az egy fejkép lesz.
Ha mélyebben vesszük rá modellünket a képre, az egy mellkép. Ha a kinagyításkor derékig ábrázoljuk, akkor egy derékkép jön létre, ha még mélyebben, akkor egy háromnegyedes képről beszélünk, és így tovább.
Azonban ezt a képkivágást meg kell tenni a fényképezőgéppel már a fényképezés során, hogy az utólagos kinagyítással ne rontsuk a kép minőségét.
-
Portréfotózás során a közeli portrék, arcképek készítésénél különösen kell ügyelni az arckifejezésre, mert ilyenkor az objektív az arc minden megnyilvánulását, és hibáit rögzíti, megmutatja.
Ha csak egy dokumentációs képet készítünk, mondjuk valamilyen igazolványba, akkor az az előírásoknak megfelelő körülmények között kell, hogy elkészüljön. Többnyire fehér háttér előtt, a fényképező objektívbe irányuló tekintettel lágy világításban, és retus nélkül.
A portréfotózás ezen ágában a fényképész alkotó tevékenységének egyáltalán nincs szerepe.
-
Ezzel szemben a művészi jellegű portrék elkészítése során az arcot valósághűen kell ábrázolni, de nem kell annak esetleges kedvezőtlen jegyeit hangsúlyozni. Sőt vissza kell azokat tartani beállítással, megvilágítással, utólagos retussal. Ilyen módon el kell érni, hogy az arc legkedvezőbb jellemzőit hangsúlyozzuk a képen. Azonban ezekkel az eszközökkel óvatosan kell bánni, mert ha túlzásokba esünk, az legalább olyan rossz, mintha nem csináltunk volna semmit a portréfotózás során.
-
A portréfotózás legfontosabb eszköze egy olyan fényképezőgép, melynek az objektívjén a gyújtótávolság tág határok között változtatható.
Ez azért nagyon fontos, mert így a modell és a fotós közötti távolság közel állandó lehet. Ennek azért van különös jelentősége, mert ezzel tudjuk biztosítani a modell nyugalmát. Vagyis anélkül, hogy a fényképezett személy tudna róla, készíthetünk ugyanarról a helyről egészalakos, vagy fejképet, de a két véglet között számos képkivágást eszközölhetünk attól függően, hogy a különböző testtartások milyen kivágást kívánnak meg. Fontos még, hogy a használt objektív magas fényerővel rendelkezzen és a gép elég nagy képeket rögzítsen, hogy ne utólagosan kelljen a nagyítást elvégezni, mert az minden esetben minőségromlással jár.
-
Ha mindezeket figyelembe vesszük és van egy kis türelmünk, adottságunk, komoly élményt jelenthet számunkra a portréfotózás.
